Nő vagyok.

Nő vagyok.
Nem kértem, nem választottam, kaptam. Olyan világba születtem, ahol annyian élünk egyedül, mint még soha a történelemben. Olyan világba, amelyben kénytelenek voltunk magunkra vállalni számos olyan feladatot, ami eredetileg nem a miénk volt. Nem mi akartuk így, de alkalmazkodnunk kellett, ha nem akartuk esetlenül, céltalanul, nélkülözve élni a mindennapjainkat.

Nő vagyok.
Tanácstalanul, tehetetlenül állok a feladat előtt, amelyet ez a kor kényszerített rám. Társat találni és sikeresen működtetni egy kapcsolatot a Férfival, aki nem találja a helyét. Szerepeit félig átvállalták, ő azonban egyelőre nem képes, vagy nem hajlandó magára venni eredetileg női szerepköröket. Így a feladatok egyenlő megosztása ritkán valósul meg, s a Nő belegörnyed.

Legyen ünnep

Békés, Boldog Karácsonyt Mindenkinek! :)

Tisztelet!

"Összeomlóban van a sok ezer éves férfiuralom.
És születőben a nők lelkében elfojtott igazi és örök Én-élmény.
Az emberiség történetének legnagyobb fordulatát éljük.
A férfilélek katarzisát és a női lélek önmagára ébredését.
Sorsunkban és párkapcsolatainkban olyan drámák zajlanak, amelyeket nemigen tapasztaltunk a múltban.
Férfinak és nőnek ezért nehéz élni manapság.
A férfinak vissza kell találnia elárult, magas szellemi valójához és alázatához. Ehhez az önös énjének össze kell törnie, darabokra.
A nőnek pedig meg kell találnia önmagát és a méltóságát, amit még keresni sem engedélyeztek neki, soha.
Nem tudom, milyen világ jön.
De ha lesz új világ, az a nők tiszteletén fog alapulni.
Ebben bizonyos vagyok."

/Müller Péter/

Te döntesz!

A világ nemcsak napfény és szivárvány...

Ez egy olyan ország, ahol mindig a vajas felére esik a kenyér.. ahol mindig, mindenki siet valahová, de csak kevesen tudják merre tartanak. Ahol eszköz híján már a cél is elveszett, mert az útját nehézségek keresztezik. Aki mégis csak a célon tartja a szemét, azt elbizonytalanítják. "Nem is ott van, én a helyedben nem mennék, de mindenképp lassabban, óvatosabban."

Bevásárlókocsikat pakolunk tele, mégis hisszük, rendületlenül hisszük, hogy nekünk a ->legrosszabb<-. És mindig Ő a hibás, és sosem ÉN. Semmiben. Itt már annyira elhittük, hogy nekünk rossz, nekünk szörnyű; - gyakran már nem is látunk ki belőle.

Itt nem egymásnak hazudunk a legtöbbet, hanem saját magunknak. Ott kezdődik minden. Beérjük a rosszal, hisz "csak ez van", "jobb a semminél".
S ha jön a jó? Gyanakodunk. Keressük a hátulütőt.

Unok gyanakvásban élni. Unom, hogy nem lehet mosolyogni, vagy sírni. Unom az anyázást, a rosszindulatot, a másik irigylését. Nem tehetek róla, hat rám.
És ha egyszer elesek? Akkor fel se álljak soha? Másszak térden?

"...ha két lábon nem megy, soha ne kússz!"

Vagy fogjak a kezembe egy nagyítót, és minden lépésem előtt vizsgáljam ki a talajt, nem hepehupás-e, nem fogok-e elsüllyedni, elesni vagy megbotlani??
Menni akarok. Szaladni, sasszézni, ugrálni... és ha kell elsüllyedni, elesni vagy megbotlani. Aztán kezdeni elölről.

Fogunk még valaha lelkesedni? Nem félni megélni a jót, csakmert olyan sokszor jön a rossz... Jött már, nemegyszer, itt volt, elment. Ez van, egy körforgás. Inkább élek vörösben, citromsárgában, neonzöldben; és feketében, méregzöldben is... mint szürke, matt színekben, csak hogy kevésbé fájjon. Fájjon ha kell, üsse kavics. De amikor jó, akkor legyen 100%-os jó, aggodalmak és kétségek nélkül.

Igazi ajándékot!

Tudjátok mit vettem észre? Hogy nincs kedvem ajándékokat vásárolni. Egyáltalán... Beállni a sorokba, tolakodni a tömegben, számolni a nullákat, nézni ahogyan az emberek kedvtelenül próbálnak kézzelfogható dolgot vásárolni, hogy kifejezzék, ami nem kézzelfogható. 

Nem, idén egyáltalán nincs kedvem hozzá. Én csak Karácsonyt akarok. Fát díszíteni, belegabalyodni az égőkbe, süteményt sütni, nagyokat enni, filmet nézni, meleg puha takarókat, örömöt. 

Vidámságot szeretnék, nagy masnival átkötve. Olyan igazival, pirosban. El akarom már felejteni a rosszat, a pesszimizmust, a türelmetlenséget, a siránkozást. Összegyűrni egy nagy hógolyóba, és olyan messzire dobni amennyire csak lehet. Ezt szeretném. Mindenkitől. Aki egy kicsit is szereti magát. Kezdjük most ott ezt az ünnepet. Önmagunkban. :)

https://www.youtube.com/watch?v=r7Kth57XHNI

Csak a gyengék kegyetlenek...

 

"Csak a gyengék kegyetlenek. A finomság az erősek erénye."
/Leo Buscaglia/

"Aki sosem mer elég közel merészkedni a tűzhöz , mert mindig attól fél hogy megégetheti magát, az egész életében fázni fog.."