Egyed-ül

Randy P.Martin fotó

Egyedül lenni sokféleképpen lehet. Boldogan, boldogtalanul, saját akaratból vagy akaratlanul. Mert valamiért így akarjuk, vagy mert valamiért a sors akarja így.
Lehetünk egyedül egymagunkban, és lehetünk egyedül nem egyedül is.

Mindannyian azt a "szólóságot" szeretjük elkapni, amikor csak lebegünk egymagunk. Olyankor kézenfogjuk saját magunkat, és a szabadság furcsa teljességérzetével dőlünk hátra saját karjainkba. A legszebb egyedüllét ilyen. S hogy milyen a legcsúnyább, a legfájóbb? Talán az, amikor úgy fogják a kezed, hogy már félig el is eresztették...

A tévedés is fontos. A csalódás is fontos. A kiábrándulás is. A találkozás is fontos, de az elválás is. Fontos a boldogság és a boldogtalanság. A közöny és a szenvedély is fontos. Az árulás is és a bűnbánat is. Fontos az egyedüllét gyötrelme és a kapcsolatok elviselhetetlensége. Az elhagyás és a visszatérés. Fontos a hűség és, sajnos, a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos. Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót. Mindent át kell élnünk. Csak akkor lehetünk valóban egymáséi, ha már minden álruhát, gátlást, önzést, félelmet, csalódást, szenvedélyt, hazugságot levetettünk magunkról.

/Müller Péter/