Kiborultam

Persze, hogy minden ugyanúgy indult, mint egy átlagos hétköznapon. Feltápászkodtam, magamba vettem minden szükségest és szükségtelent - utóbbiból talán egy kicsivel több akadt - majd útnak eredtem, mint hűséges kitartottja a társadalomnak.

Női táska vagyok, ha még nem említettem volna. Sokan ismerik a történetem. Változatos, ámde nehéz élet az enyém. Sokáig tűrtem, ezen a napon azonban megszakadt valami bennem. Tulajdonosom, egy jól menő vállalat sajtóreferense, megengedheti magának a fajtámat. Csinos, ápolt, sikkes külsejéhez tökéletesen illik egy ilyen luxustáska, amilyen én vagyok. De mint tudjuk, a látszat nemcsak néha, hanem nagyon is sokszor - csal, s ezt senki más nem tudná olyan jól bizonyítani, mint én. Elképzelhetetlen dolgokkal van dolgom nap, mint nap. Ha lenne nemem, bizonyára férfi lennék és állandóan ezt hajtogatnám: “Nők…”

Ezen a napon is hasonló érzések kavarogtak bennem. A reggeli útnak induláskor tartalmam súlyát kb. 3 kilogrammra saccoltam, ami többek között fél üveg algás folyadékból, “A csók heves mámorában” című romantikus regény remekből, 3 darab ízesített szájfényből és egy távirányítóból állt. Utóbbira persze az ég világon semmi szükség, csupán példa arra, milyen vehemensen tudnak sietségükben csomagolni a hölgyek. Tudtam, hogy ez még csak a nap kezdete. Húzott, vonszolt, majd megpihenve az anyósülésen munkába menet arról álmodoztam milyen lehet egy igazi férfi táskájának lenni. Semmi fölösleg, szigorú, puritán rend iratokkal, kulccsal, cigarettával és pénztárcával. Pont.

Délelőttömet egy sarokban töltöttem, nyugodt, szokásos helyzet. Mígnem az ebédszünetben minden a feje tetejére állt. Ahogyan kiléptünk a hatalmas irodaépület ajtaján, szakadni kezdett. Ki más állt volna védelmi sorfalat a szőke hajkorona felett, mint én? Szó szerint bőrig ázva kerültem a kínai étterem padlójára, amikor valaki súlyos, siető léptekkel áttaposott rajtam, végigöntve a fogyókúrás algalevet a kövön. Veszekedés, kiabálás, majd egy durva mozdulattal fel lettem rántva, s angolosan távoztunk. Ekkor már kezdett betelni nálam a pohár, pedig most jött csak a java. Pótolva az étkezés hiányát, “gyors” látogatást tettünk a szupermarketbe. Nem kellett volna. A női vásárlási szokások még egy olyan érzéketlen tárgy idegeit is megtépázzák, mint én.

Amikor egy órás hajsza után a pénztárnál belémkerült egy grapefruit, 3 pár rózsaszín plüss zokni, 9 db túró rudi, egy szuperakciós elektromos borotva és egy csótányirtóspray, elegem lett. Nagy nehezen behúzódott a cipzár, felemelkedtem, és akkor elszakadt a cérna. Kiborultam. Minden értékes és értéktelen dolog a földön landolt, gazdám idegesen kapkodott, s természetesen én lettem a “hülye táska”. Fél füllel, kiürítve, megalázva kerültem haza, másnap pedig új gazdához. Az új tulajdonosom egy 6 éves kislány lett, én pedig elnyűtt használati tárgyból megbecsült kinccsé váltam.