Kettős dobás

Lány
- Azt hiszem nem kellene ezt erőltetnünk tovább. - mondta nekem s közben idegesen babrált egy papírfecnivel. 
- Hogy érted ezt? Mit szeretnél? - Nem értettem. Olyan szépen ment minden, kisebb viták mellett, de ilyen minden kapcsolatban előfordul. Tényleg ennyi miatt most feladná? Itt akar szakítani velem, egy bár kellős közepén?
- Nem veled van a baj, hanem velem. Képtelen vagyok kötődni valakihez, nincs most szükségem egy komoly kapcsolatra. - csillogó szemekkel, egyenes szavakkal közölt. Nem voltam benne biztos, hogy könnyezik-e. Megsajnáltam, de már én is az összeomlás szélén álltam.
- Szóval akkor ennyi.
- Ennyi. 
- Becsaptál! Elhitetted velem, hogy érek valamit, hogy neked tényleg számítok, s te majd más leszel mint az eddigiek. Most pedig itt állok ismét kifosztva, megsemmisítve. - ezt vágtam a képébe. Talán nem kellett volna, azonban olyan kiszolgáltatottnak éreztem magam, mint még soha. 
Éles csönd állt be,  s ő pedig hallgatagon elfordult egy pillanatra, majd felállt. Sosem tetszett ilyen gyengének és kiszolgáltatottnak a szememben a fél év alatt amit együtt töltöttünk. Most így szólt:
- Te egy értékes lány vagy, legyél nagyon boldog, de ne velem! - s ezzel távozott.  Ekkor láttam utoljára. Azzal a fájó kétséggel mentem haza, talán nem kellett volna szakítanom vele, hiszen lehet hogy ő soha nem tette volna meg. 



Fiú
- Azt hiszem nem kellene ezt erőltetnünk tovább. - Végre sikerült megfogalmaznom úgy a régóta meglévő döntésemet, hogy ne azonnali hiszti legyen az eredménye. Nem igazán kötött le a szituáció, igyekeztem volna hamar túllenni rajta. Kezemben már a pultos lány telefonszámát tartogattam lázasan.
- Hogy érted ezt? Mit szeretnél? - Tudtam, hogy így fog reagálni. Miért pont ezt értené? Az együtt töltött fél év alatt annyi vitánk volt, hogy abból egy évad Mónika-show kitelne. Persze, hogy meguntam már. De fölösleges lett volna bármi ilyet a képébe vágni. Jobb ma egy kegyes hazugság, mint holnap egy vérremenő veszek.
- Nem veled van a baj, hanem velem. Képtelen vagyok kötődni valakihez, nincs most szükségem egy komoly kapcsolatra. - Ez mindig bejön. Elővettem a jól bevált nem-bántó szavakat, miközben annyira elbambultam, hogy még pislogni is elfelejtettem. 
- Szóval akkor ennyi.
- Ennyi.
- Becsaptál! Elhitetted velem, hogy érek valamit, hogy neked tényleg számítok, s te majd más leszel mint az eddigiek. Most pedig itt állok ismét kifosztva, megsemmisítve. - Mondanám, hogy na erre aztán nem számítottam, de hazugság lenne. Minden női fegyverre fel vagyok készülve, a korábbi évek során hasznos kiképzést kaptam. Eszembe jutott itt egy lány, aki annak idején azért szakított velem, mert nem voltam hajlandó felvenni egy jajrózsaszín pólót, s ez szerinte tökéletesen jellemezte a kapcsolathoz való hozzáállásomat. Halvány mosolyomat rejtve egy pillanatra elfordultam, majd gyors távozást csaptam, búcsúzóul hátrahagyva egy kis lélekmelengetőt a jégkrémevő csajos estékre:
- Te egy értékes lány vagy, legyél nagyon boldog, de ne velem! - ezzel le is léptem. Azzal a tudattal mentem haza, a lehető legjobb döntés volt szakítanom vele, hiszen ő soha nem tette volna meg.